Karácsony Ernő kiállítás

Kiállítást összeállította: Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület
Helyszín: Budapesti Operaház, Vörös Szalon
Évszám: 2001

Részletek a kiállítás nyitóbeszédéből, ahol dr. Benedek Katalin művészettörténész méltatta a művész munkáit:

Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégeink!

Karácsony Ernő erdélyi magyarörmény származású, székely képzőművész, a müncheni, majd nagybányai iskola mesterének, Hollósy Simonnak fajtájából való. A 33. önálló tárlatát bemutató székelyudvarhelyi alkotó, fiatal kora ellenére termékeny és gazdag pályaszakaszt tett meg. Hollósy Simon nevét említettem, nemcsak az örmény gyökerek okán, de a Nagybányához fűződő, fűzhető szálak is rokonságot teremtenek a két művész között….. Szellemi örökség, mely kiállítónk ecsetje nyomán alakot ölt.

Aktok, természetképek, hol elvontan vagy csak jelzésszerűen, hol naturálisabb felfogásban tolmácsolják alkotójuk lelkiállapotát… Alanyiságához tartozik az univerzum, termőfölddel, növényekkel, fákkal. Szent hegyünk, a Hargita fái: teremtmények, büszkén törnek az ég felé, de olykor megtörnek, hajladoznak – akárcsak alkotójuk.

Ahogy a vihar tépi őket, ahogy a nap rájuk süt. Összemosódnak egymással és ebben az egyesülésben ábrázolójuk is jelen van. Néha becsillan a fény és visszatükröződések sejlenek. Ettől elviselhető. Fenyők adják elő drámájukat, velük azonosul a fenyő-lelkű művész…. A táj- és hangulatélmény legszebben a Hargita erdeinek, tisztásainak megörökítésével csendül össze. Ilyenkor szinte gyengédség lengi be a szigorú és fenséges hegyeket, a hajnali, az őszi Hargitát.

Karácsony Ernő nyugtalan művész. Sárgái és lilái, dinamikus ecsetvonásai jól visszaadják belső háborúját. Legfrissebb képei az absztrakció irányába mozdulnak el, ám a józan, egyszerű fehér keretek mintegy határok közt is tartják e stiláris törekvéseket. Amit itt látunk, az munkásságának egy igen kicsi része, de egyben újabb szakasza. Kedvelt témáival találkozunk, az újat keresés, a jellemző örök művészi elégedetlenség és természetesen a mindenképpen megnyilvánulni akaró talentum által kissé módosítva. Kevesebb a beszéd, összegzőbbek, sűrítettebbek az alkotások. Úgy hiszem, méltatásként is fölfoghatjuk, amit szemünkkel is látunk: ebben a nemes, veretes környezetben illően megtalálják helyüket Karácsony Ernő művei.

Benedek Katalin

Karácsony Ernő (Székelyudvarhely, 1968. január 18. – Székelyudvarhely, 2015. január 27.) Székelyudvarhelyen élt és dolgozott. Magyarörmény családban nőtt fel, amelynek több nemzedéke adott már tehetséges, a Székelyföld kultúráját öregbító egyéniséget. Édesapja, Karácsony László kiváló akvarellista volt, nagybátyja, Karácsony János (1899-1974) Gyergyószentmiklóson élt és dolgozott, munkáit a város múzeumában egy teljes galériára való alkotás őrzi.

Művészi fejlődését Maszelka János, majd Ipó László irányította. Mivel nem illeszkedett egyetlen művészeti irányzathoz sem, hamar kialakította sajátos stílusát, amely összetéveszthetetlen volt. Kiválóan rajzolt, de főként olajképei viselik az igazi stílusjegyeket. Nyers színeket használt, amelyeket durva ecsetkezeléssel hordott vászonra vagy farostlemezre. Szürrealista víziók uralták nonfiguratív képeit. Munkásságának vörös-, sárga-, kék-korszakai voltak. Sajátosan furcsa látomásai olykor tájak, belső vívódások leképeződései, amelyeken sejthető az a küzdelem, amelyet Karácsony Ernő magában, bensőjében hordozott. Kellően nyugodt/ vagy éppenséggel másképp nyugtalan pillanataiban képes volt igényes portrék készítésére, szénnel rajzolva vagy éppen vegyes technikát használva, olyan tájképek, kompozíciók megalkotására, amelyek kitüremkednek a nonfiguratív alkotások közül, magyarázatul szolgálva, értelmezve, bővítve, illetve kiegészítve az életművet, amely torzóként vált így a pálya lezárulását követően egésszé. (forrás: Simó Márton – eszm.ro: https://eszm.ro/2016/03/14/kiallitas-karacsony-erno-kepeibol/

A lenti galériában csupán egy válogatást láthat a művész munkáiból, a teljes tárlat a letölthető PDF-ben tekinthető meg.