Örményországban jártunk

Kiállítást összeállította: Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület
Helyszín: Budapest
Évszám: 2005

„Az egyesület elnökeként elhatároztam, hogy megszervezem budapesti képviselőtársaim részére az őshaza meglátogatását, hogy egyszer legalább életükben láthassák azt a földet, amelyet őseinknek el kellett hagyniuk. Hogy szívják be az örmény föld szagát, az örmény fennsík csodás levegőjét. Magam 35 évvel ezelőtt jártam Örményországban, magán turistaként, és máig nem feledem azt az élményt. Ezzel tartoztam képviselőtársaimnak és boldog vagyok, hogy sikerült. Csoportunkban Budapest II., III., V., IX., XI., XII., XIII., XIV., XVI. kerületéből, a Fővárosi és az Országos Örmény Önkormányzatból jöttek el az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület képviselői.” (dr. Issekutz Sarolta elnökasszony beszéde a kiállításmegnyitón)

Szongoth Gábor

Magyar-örmény küldöttség járt Örményországban

Már az indulás előtt sokakban felmerült a kérdés, vajon miért utazik – részben állami pénzen – ilyen nagy létszámú, igen magasszintű (Országos Önkormányzat elnökhelyettes, Fővárosi elnök, 5 országos és 11 helyi képviselő és családtagjaik) küldöttség Örményországba?

Kirándulni, kíváncsiságból, művelődni, megismerkedni az őshazával, másfélezer éves kolostorokat látogatni, gazdag múzeumokat tanulmányozni, szentmisét hallgatni Ecsmiadzinban, ízes örmény ételeket enni, szárított gyümölcsöt és Ararát konyakot vásárolni a vásárcsarnokban, meglátogatni az egyetlen örmény katolikus templomot Jerevánban, nézelődni és festményt, szőnyeget, emléktárgyakat vásárolni a bolha-piacon, gyönyörködni a festői városképben a Kaszkád lépcsőiről, meglátogatni az Operát vagy a Nemzeti színházat, sörözni az Opera melletti parkban, obszidiánt gyűjteni az út mellett, beszélgetni az Ani Hotel halljában, reggelente megcsodálni az Ararát havas csúcsait?

Igen. Mindezekért, de főleg azért, hogy hírét vigyük az őshazába a hosszú vándorlás után – Krímen, Moldván és Erdélyen keresztül – Magyarországra települt magyar-örményeknek.

Örömmel mondhatjuk, hogy célunkat sikerült elérni, alaposan megismertük Örményországot és egyben jó hírét vittük a magyar-örményeknek. Igaz, könnyű dolgunk volt, Örményországban ismerik, és nagyra becsülik a majd 800 éve elvándorolt és az örmény identitástudatot a mai napig megőrző magyarországi örményeket. Azonban alaposan fel is készültünk az útra, Zsigmond Benedek fiatal armenológus öt vasárnap délután készítette fel az utazókat, részben alapfokú nyelvtanfolyammal, részben Jereván és Örményország földrajzi-gazdasági bemutatásával, kultúrájának, építészetének igen magas szintű megismertetésével.

Hét hivatalos látogatást tettünk, találkoztunk szinte mindenkivel, aki számít a magyar-örmény kapcsolatban, továbbá közös kulturális műsort adtunk a helyi örménymagyar szervezettel. Issekutz Sarolta előzetes szervező munkája, valamint Anahit Simonján és Vahran Martiroszjan helyi kapcsolatai révén fogadta küldöttségünket a Kulturális Miniszter, az Akadémia alelnöke, az Örmény Nemzeti Könyvtár igazgatója, a Matenadaran igazgatója, a Történeti Múzeum igazgatóhelyettese, a Genocídium múzeum igazgatója, a tiszteletbeli konzul, valamint találkoztunk az örmény katolikus érsekkel. Mindent tudtak az „erdélyi” örményekről, mindenütt érdeklődtek működésünk iránt, és nagyon örültek a közvetlen kapcsolat felvételnek. Tevékenységünkről nem kellett részletesen beszámolnunk, elég volt bemutatni és ajándékba átadni minden helyen 15-20 db különböző – az utóbbi években Magyarországon kiadott – örmény tárgyú könyvet és máris látták vendéglátóink milyen színvonalon működnek a hazai örmény szervezetek.

Úgy érezzük: méltón képviseltük a hazai örménységet a távoli Óhazában, mi pedig egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak.

(Megjelent az Erdélyi Örmény Gyökerek Füzetek 104-es számában 2005-ben)