Gazdovits Miklós: Az erdélyi Örmények története

Szerző / szerkesztő: Gazdovits Miklós
Megjelenés: Cluj-Napoca (Kolozsvár). Editura Kriterion 2006.
Kiegészítő információk: A szerző kérésére javított és kiegészített digitális kiadás: 2018
ISBN / ISSN: ISBN 973-26-0823-4
Letölthető anyagok: MOT_B015_DSZ_AZ ERDELYI ORMENYEK TORTENETE

Részlet Demény Lajosnak  „Gazdovits Miklós monográfiájának margójára” című írásából

1993 és 2006 között Gazdovits Miklós négy könyvet adott ki (egyet ezek közül társszerzőként), és csaknem 60 tanulmányt, közleményt és cikket közölt magyarul, románul, angolul és örmény nyelven. Ezeken kívül 17 előadást tartott különböző fórumokon, többször szerepelt a televízióban, filmet készített Szamosújvárról. Rövid ajánló írásom tárgya nem lehet a terjedelmes Gazdovitsmű bemutatása. A két részből álló könyvben a szerző vázolja az örmény nép, név és ország eredetét, érinti a havaselvi, moldvai és lengyelországi örmények történetét, de érdemben az erdélyi örményekről, mítoszaikról, mondáikról és legendáikról ír, külön fejezetekben Szamosújvárról, Erzsébetvárosról, az örmény egyházfelekezeti szervezetről, az oktatásról, az erdélyi magyar Erdélyi Múzeum-Egyesület mintájára létrehozott Erdélyi Örmény Múzeum-Egyesületről, a bácskai és bánsági örmény szórványokról, és közli az erdélyi örmény nemesi címerek ábráját.

Gazdovits Miklós maga is jól tudja, hogy a kutatás nem állhat helyben. Sok még a tennivaló. Én csupán azt említeném meg, hogy még javában feltáratlan az örmények gazdasági szerepe Erdélyben, hogy példának okáért a tímár mesterségben ők honosították meg Erdélyben a szattyánt és kordovánt. Gyergyószentmiklóstól egészen Bécsig, Prágáig és Münchenig az élőbarom-kereskedés nemzetközi hírű tényezői voltak, a mészáros és húsfeldolgozó szakmákban sokszor úttörők. Az örmény társadalomszerkezet is további búvárkodásra vár. A szokások, a mindennapi élet, a mindennapok és az ünnepek életrendje sem örvendett eddig megfelelő figyelemnek. És ott van még a kölcsönhatások széles skálája az örmények és új környezetük lakói között. Gazdovits Miklós könyvét a csodafáról szóló mondával nyitja, és a mesébe öntött saját kutatásainak viszontagságaival zárja a Mindenki, a Valaki és a Senki viadaláról, viaskodásáról, felemlítvén Szép Fehér Annácska moldvai csángómagyar balladáját. Érdemes elolvasni a Gazdovits-művet, és van mit okulni belőle.

Demény Lajos