Kedves Gyula: Czetz János, a szabadságharc legifjabb tábornoka
Szerző / szerkesztő: Kedves Gyula
Megjelenés: Budapest, Fővárosi Örmény Kisebbségi Önkormányzat 1996 (44. p.)
Kiegészítő információk:
ISBN / ISSN: ISBN: 963 03 4166 2
Letölthető anyagok: MOT_B016_DSZ_Czetz_Janos
Részlet a könyvből:
Bem ekkor újabb merész hadműveletbe vágott bele. Ahelyett, hogy megpróbálta volna elhárítani a bekerítést, látszólag még jobban belemászott. Elhatározta a csak gyönge erőkkel megszállt Medgyes visszafoglalását, ami megnyithatta az utat Nagyszeben felé. Minden a csapatok gyorsaságán múlott. Czetz és a törzskar tisztjei órákon belül elkészítették a menetterveket, s hallatlan eréllyel erőltetett menetben indították el a csapatokat. Medgyest 10-én délelőtt foglalták vissza, helyőrsége csekély ellenállás után elmenekült. Másnap délután pedig már Nagyszeben előtt állt a honvédsereg. Nagyszeben helyőrsége négyezer főnyi orosz és császári katonából állt Pfersmann császári tábornok és Szkarjatyin cári ezredes vezénylete alatt. A szövetséges parancsnokok csak arra tudtak gondolni, hogy Bem hirtelen megjelenésének az oka az, hogy Puchner csapatai űzték Nagyszeben alá, s ki akarták venni részüket a döntő csata sikeréből, így a nagycsűri magaslatokon vonultak fel. Nagy meglepetésükre azonban egy friss erővel támadó honvédsereggel ütköztek meg, amely egy óra alatt megtörte ellenállásukat. A város védősáncai mögé vonultak, azonban több órás véres küzdelemben a túlerővel támadó honvédek éjjeli utcai harcban innen is kiverték őket.
Hatalmas, hadászati jelentőségű győzelmet aratott ezzel az erdélyi magyar hadsereg. Hadműveleti alapjától fosztotta meg ellenfelét, az óriási mennyiségű zsákmányolt fegyver és hadianyag pedig saját erejét növelte. Puchner Nagyszeben elvesztésének hírére azonnal beteget jelentett, s Brassóba távozott. A vezényletet átvevő Kalliány altábornagy sem tudta azonban a helyzetet megoldani. Annál inkább sikeresen tevékenykedett Bem. A honvédsereg kisebbik részével a Vöröstoronyi-szorosból űzte el az ott ellenállni próbáló szebeni szövetséges helyőrség maradványait, Czetz ezredest pedig a csapatok nagyobbik részével az Olt völgyében fölfelé indította el a császári főerők ellen. Czetz csapatai március 15-én ütköztek meg Fenyőfalvánál a császári elővéddel, s azt Fogaras felé nyomták. Nagyobb ütközetre azonban nem került sor, mert a császári hadvezetés lemondott Nagyszeben visszavételéről, s Brassó védelmére húzódott vissza.
Március 18-án ezeket a császári erőket is megtámadta Czetz Feketehalomnál, s ügyes manőverezéssel elfoglalta a helységet. (Ekkor már Bem is a helyszínen tartózkodott, de az ütközet irányítását teljesen Czetzre hagyta). A Székelyföld felől is erős magyar hadoszlop közeledett Brassó felé, így a vesztett ütközet után a brassói orosz helyőrség parancsnoka, reménytelennek ítélve a helyzetet, a havasalföldi orosz megszálló erőkhöz való kivonulásra adott parancsot. A magára maradt császári haderő ebben a helyzetben nem vállalt több csatát, s március 20-án követte az oroszokat. A Brassóba bevonuló honvédsereg vezényletét Bem kedves gesztusként átengedte a tábornoki előléptetésre felterjesztett Czetznek, akinek édesanyja és nővérei a városban tartózkodtak.
1849. március 21-én a Tömösi-szorosban elszenvedett újabb vereség után elhagyta Erdély földjét a császári hadsereg. Bem ideiglenesen Czetz János ezredest bízta mega az erdélyi haderő főparancsnokságával, maga pedig hozzálátott egy kisebb hadtest összeállításához, amellyel április közepén elhagyta Erdélyt, s Perczel Mór tábornokkal együttműködve a Bánság felszabadításához látott. Időközben hosszas huzavona alakult ki Czetz tábornoki kinevezése körül. Április 8-án osztotta ki a kormány megbízottja, Németh ezredes az erdélyi hadsereg parancsnokai számára a kitüntetéseket, s Czetz is megkapta a III. osztályú katonai érdemjelet, de a tábornoki kinevezés elmaradt. Bem szinte minden Kossuthhoz írt jelentésében sürgette a kinevezést, de az vonakodott teljesíteni a javaslatot. Nem tartotta megfelelőnek a 27 éves ezredest arra, hogy Erdély biztonságát kezébe helyezzék. Valószínűleg szerepet játszott vélekedésében Csány László erdélyi teljhatalmú országos biztos jelentése is Czetzről, aki Dembinskit szerette volna Erdélyben látni. Csány ellenszenve Czetz iránt onnan is fakadt, hogy Nagyenyed pusztulását többen is az ő mulasztásának tulajdonították. „Czetznek tábornoksága iránt még egy kissé hallgatok” – írta április 20-án Csánynak Kossuth. Bemnek pedig hosszasan magyarázta több levélben is, hogy Ől ugyan szeretné kinevezni Czetzet, de tekintettel kell lenni az idősebb ezredesek érzékenységére (12 ezredes előzte meg rangban Czetz Jánost), miután fél éve még csak százados volt. Közben Nagysándor József tábornok Erdélybe küldését is fontolgatta.
Bem végül a leköszönő Mészáros hadügyminiszter segítségét kérte az ügyben, hangsúlyozva, hogy Erdélyben egy sor ezredesi előléptetés történt, ezért fontos lenne, hogy Czetz rangban is fölötte álljon alárendeltjeinek. Bár emlékiratai szerint Mészáros sem volt meggyőződve a kinevezés helyességéről, támogatta azt. Ezt követően Kossuth hosszas fontolgatás után május 1-jén beleegyezését adta a kinevezéshez, s utasítást adott az oklevél kiállítására. Ezt valamilyen oknál fogva 7-én meg kellett ismételnie, így május 8-án (16-i ranggal) került sor Czetz János tábornoki kinevezésére, 15-én pedig kitüntették a katonai érdemjel II. osztályával is.
Czetz János ekkor Nagyszebenben tartózkodott, s szerteágazó hadseregszervezési feladatokkal foglalkozott, amit nagyban hátráltatott súlyos sérülése. Még május 1-jén a Vöröstoronyi-szorosban tett szemléjéről visszatérőben lova megbokrosodott, s olyan szerencsétlenül zuhant az utca kövezetére, hogy csípőcsontja eltört. Hetekig ágyban fekvő beteg volt, mialatt Debrecenben az a hír terjedt róla, hogy túlzottan ünnepelteti magát, fényes mulatságokat rendez és mágnásokkal veteti körül magát. Valójában a katonai közigazgatást és új csapatok felállítását szervezte, ami persze ilyen helyzetben nem ment zökkenők nélkül. Az is igaz, hogy nehezen boldogult az akadékoskodó civil bürokráciával. Az új alakulatok felállítása még ment is – 14 új honvéd zászlóalj szerveződött, s befejezték a 15. (Mátyás) huszárezred utolsó osztályának megszervezését is -, de felfegyverzésük, felszerelésük, kiképzésük sok kívánni valót hagyott maga után. Egy harmincezer fős hadsereg felállítása történt meg Czetz irányítása alatt, de mint a tábornok maga is bevallotta egyik jelentésében, abból csak 21705 ember az, aki „valódi használható”. Külön gondot jelentett a román és szász lakosság körében végrehajtott újoncozás, akik nem szívesen viselték a katonáskodás terheit, s tömegesen szöktek meg alakulatuktól, ha csak mód nyílt rá.
borito
fiatalkori kép
időskori kép
Czetz egyik legnagyobb hadisikere: a piski csata, 1849. február 9.
A szászsebesi ütközet, 1849. február 5-6.
Partnereink és támogatóink
KONTAKT
Erdélyi Örmény Kulturális Egyesület
Iroda: 1015 Budapest, Donáti u. 7/a
Postacím: 1251 Budapest, Pf. 70.
Telefon / Fax: 36/1/201-1011
magyar.ormeny@t-online.hu
Amennyiben kérdése lenne az itt olvasott tartalmakkal kapcsolatban, vagy információi vannak örmény vonatkozású történelmi vagy kulturális tényekről, kérjük írjon nekünk e-mailben a magyar.ormeny@t-online.hu címre. Köszönjük!
Copyright @ Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület 2018 Minden jog védve!
