Szongott Kristóf: Szamosújvár szabad királyi város monográfiája 4. kötet: 1700-1900, A magyarországi örmények ethnographiája

Szerző / szerkesztő: Szongott Kristóf
Megjelenés: Eredeti kiadás: Szamosújvár, Todorán Endre „AURORA” könyvnyomdája, 1903
Kiegészítő információk: Hasonmás kiadás 1998, (396 p.)
ISBN / ISSN:
Letölthető anyagok: MOT_B004_DSZ_SzamosujvarMonografia4Kicsi

A szülök nagyon szeretik gyermekeiket; azért gyermek- elhajtásról (?) szó sincs az örmények közt. A férfinek kevés szabad ideje van; mert vagy vásárban van, vagy a boltban ül. . . Azon, a család körében eltöltött csekély idejének is egy részét gyermekeinek szenteli. Irigykedve nézi akárhányszor a gyermektelen férfi vagy nő, hogy mily szépen játszik a szomszéd gyermekeivel.

A szeretet kapcsa, mely a gyermeket szüleihez fűzi, a nagy korban sem lazul el. Legtöbb gyermek azt a vagyont, mit szülei nevelésére fordítottak, kölcsön adott pénznek tekinti; azért rászorult öreg szüleinek azt kamatos-kamatjával együtt visszafizeti. De ha a szülök kedvező anyagi helyzetben vannak, csak a tisztelet adójával rójja le a kamatokat.

Nagy gondot fordít a szülő arra, hogy gyermeke iskolázatlanul ne maradjon; azért csak egynéhány olyan gyermek van a hazában, kik az iskola áldásaiban nem részesültek. Ha nem telik, megvonja magától a kényelmet, de a szükségesekkel mégis ellátja gyermekeit.

A gyermek megtartja a tízparancsolat negyedik parancsát: de aztán aránylag közülünk sokan is elérik az öregkort. A gyermek a mily mértékben hiszi, hogy azon imádságnak, mit a szülök érette végeznek, foganatja van; annyira fél a szülök átkától. — Szamosújvár város kétszáz éves történetéből a krónikás csak egyetlen egy esetet említ, midőn a háládatlan gonosz fiú nemcsak tettleg bántalmazta öreg apját, hanem hájánál fogva még kihurczolta az udvarra. Mire az ártatlan öreg csak ennyit mondott:

„Dákh háczé phéch e.” (Örmény közmondás: „A lágy kenyeret csak költsön adták.“ Vagy: A bűn büntetlenül nem marad. Még így is: A milyen mértékkel mérsz, avval fognak neked is mérni). Nemsokára az ö fia (unoka) markolt, a háládatlan fiú (apja) üstökébe és az udvarra ránczigálta. „Kiég fiam, ne ránczigálj tovább; én is csak e pontig hurczoltam apámat.”

„Ha városi polgár vagy idegen kereskedő, vagy bárki korcsmában elittasodván nagyon kiabálna vagy illetlen szókat beszélne, vagy szitkozódnék, — úgy az ilyen 12 magyar írttal büntettessék. A ki csak kiabál, de nem szitkozódik, vagy a ki a vásárban iszik, 6 magyar írt büntetést tartozik fizetni.** (Vár. lev. Örmény prot. I. köt. 4 lap. 1714 év. 26 pont).

Fejezet: Örmény család a hazában.

A családban az apa nem-élvez nagyobb tiszteletet, mint az anya. Az aggkortól az örmények nem vonják meg az illő tiszteletet.

A férfi és nő rokonai: hájr (apa), májr (anya), báb (nagyapa), mám (nagyanya; régen ,,áján“-nak hívták, Chárpert-ben most is így nevezik); hopár (horjéghpár atyúlbátya, atyúlöcs, atyabátya vagy atyaöcscse), horkhur (apanéne, apahúg); kheri ianyabátya vagy anyaöcscse), morkhur (anyúlnéne, anyanéne, anyúlhúg, anyahúg); jézná (apánk vagy anyánk nővérének férje), jéngá (apánk vagy anyánk fivérének neje). A rokonság, sógorság többi fokai: férjének anyja: szgészur (socrus), férjének apja: ultimtunn, szgészrár (socer); nejének anyja: zokáncs.

Az örökbefogadás (dásdákheránkh) nincs szokásban; örökbefogadott gyermek (hokevorti, hokezávág) nem igen van közöttünk.

„Szélfuvás alkalmával tartozik minden gazda háza elejébe csöbörben vagy más edényben vizet tenni.^u (Vár. lev. 1800—754. sz.).

..Tapasztaltatván, hogy mind a civilis, mind a katonai részen levő személyek az utczákon gyalog, lóháton és szekérén járva, nemkülönben az istállókba, csűrökbe és más helyeken is, a hol könnyen támadhat a tűz, a fennálló kemény tilalom ellen szabadon gyakorolják a pipázást: meghagyatik ezennel Kegyelmeteknek, hogy a pipázás tilalma iránt innen kelt rendelést késedelem nélkül újra kihirdetvén, a kiket mégis az ellen cselekedni észrevesznek, minden személyválogatás nélkül, ha nemesek vagy polgárok constitutionalis poenával, ha pedig parasztok testiképpen mindannyiszor, a hányszor afféle cselekedeten érettetnének, megbüntetni, és erre a végre az illető járásbeli tiszteknek szorosan megparancsolni el ne mulaszszák. hogy ezen újabb rendelésnek pontos teljesítésére mind magok szorgalmatosán vigyázzanak, mind mások által vigyáztatni szoros kötelességüknek lenni ismerjék. Meg lévén a főhadi vezérség is mai napon ez iránt találva, hogy az utczákon, istállókban és más veszedelmes helyeken levő pipázást nemcsak a közkatonáknak, hanem az ők tisztjeiknek újólag keményen tiltsa meg.“

A pipázás tiltva van: „Az utczákon és istállókban pipázni nem szabad. Esténként lámpás nélkül ne járjon senki. Az ki ezen rendelet ellen vét, ha gazda – pénzzel, ha pedig cseléd ,corporaliter‘ fog megbüntettetni.” (Vár. lev. 1804-1334 sz.).

1. A boltokban és a boltok előtt; 2. a mészárszékben és a kis dugjáuban (bolt, hol szalonnát árultak); 3. az udvaron és istállóban. A gazdák saját házaik előtt pipázhatnak, de másnak háza előtt pipázni nem szabad;
2. az utczákon sem a gazdák, sem a kocsisok nem pipázhatnak; 5. lámpás nélkül – meztelen gyertyával az udvaron vagy istállóban járni tilos; 6. az udvaron tüzet rakni nem szabad (hurut- vagy szilvaízfözés); 7. a kenyérsütök vigyázzanak, hogy általuk tűz ne támadjon; 8 A gazdák engedjék meg. hogy a kéményseprő a maga idejében seperhesse meg a kéményeket. Azok, a kik ezen rendeletek ellen vétenének, 12 ezüst magyar frttal bűntetteinek.“ (Vár. lev. 1827-1336 sz.).

„Szigorúan meghagyatik a slrázsáknak, hogy vigyázzanak arra, nehogy valaki. idegen helyekről jött és itten lappangó személyeknek szállást adjon vagy őket itten tartózkodni engedje  és ha az itten tartózkodók között gyanús embereket találnának, azonnal tegyenek jelentést, hogy a további kártételtől félni ne lehessen.“ (Vár. lev. 800 sz.).

Miután a korcsmákban verekedések szoktak történni, elhatároztatott, hogy ezután nyári időben 10, téli időben estvéli 8 órán túl senkinek lámpás nélkül az utczákon járni és ott tartózkodni nem szabad; ide nem értve a városi polgárokat és ezek gyermekeit, a kik a rosszban gyanú alá nem jöhetnek. (Vár. lev. 1803-944 sz.).

„A sertés-perzselések nappal és tágas helyeken történjenek; a kiknek tehát szűk az udvaruk, a piaczokon és utczákon perzseljenek, de szorosan vigyázzanak a lángra és szikrákra. (Vár. lev. 1803-1*2*20 sz).

„Szépvizi József és Szépvizi Antal, mivel hamis mértékkel mérték a húst, déltől másnap estvéli harangozásig a fogházban aristommal bűntetteitek. (Vár. lev. 498 sz).

„Megméretlek a tanácsháznál a zsemlék és hiányosaknak találtattak; azért mindkét pék 3-3 frttal büntettetett meg. A büntetéspénz a szegények pénztárába tétetett. (Vár. lev. 1804-017 sz.)

A lövöldözés az utczákon el volt tiltva. „Mivel Misug Káluszd, Misiig Kristóf és társaik a városon pisztollyal lövöldöztek (a vásárból jöttek haza lóháton) 3-3 forinttal birságoltattak meg. (Vár. lev. 1800 – 757 sz )

Senki se merészeljen a városban az utczákon, vagy benn a maga telkén puskát vagy pisztolyt lőni. (Vár. lev. 1800-816 sz.).

…