Szongott Kristóf: A Magyarok eredete és őslaka
Szerző / szerkesztő: Szongott Kristóf
Megjelenés: Todorán Endre „AURORA” könyvnyomdája, 1906
Kiegészítő információk:
ISBN / ISSN:
Letölthető anyagok: MOT_B011_DSZ_A_Magyarok_eredete_es_oslaka
„E világ csodakert, s benne virág az ember”- mondja az örmény Dzsiváni mester a 19. század ünnepelt asugh költője: Jönnek, s tovatűnnek című költeményében. Virágot említünk, s értékre gondolunk, mert minden, ami múlandó, és az idő által pusztulásra ítéltetett, elenyészik. Ezért is szükséges üzenet gyanánt hátrahagyni valami töredéket a jövendő számára. Talán sors, vagy az isteni gondviselés rendelte a szamosújvári Szongott (Aszvadur) Kristófot arra, hogy mindent lejegyezzen, feldolgozzon és publikáljon, egy elmúló de ugyanakkor még eleven hagyományú kultúráról, azaz az erdélyi örménység múltjáról.
A főgimnáziumi tanár filoszi hévvel vetette bele magát az örménység zivataros történelmének kutatásába. Munkásságában komoly támaszul szolgált veretes latin, ógörög és örmény nyelvtudása, továbbá a sajátos hangzású erdélyi örmény dialektus, amely még a 19-20 század fordulóján élő hagyomány volt. Megérezvén, hogy az erdélyi örménység nyelvileg teljesen beolvad a magyarságba, mindent megtett, hogy e nyelvből valamit az utókor számára megőrizzen. A magyarok eredete és őslaka című könyvének 1906-os megjelenésekor, már több tudományos cikk és könyv megírása után volt. Még aktív főgimnáziumi tanárként, 1887-ben részben saját költségen elindította az Arménia című folyóiratot, amely mintegy 20 esztendőn át az erdélyi örménység, s a hazai armenisztika tudományos fórumaként működött. A folyóiratot nemcsak a többségében már értelmiségi státuszban lévő örmény származékok olvasták, hanem a korabeli magyar tudományos közélet számos képviselője is. Ezek közé tartozott gróf Kuun Géza, a magyar őstörténet és hazai kunság jeles kutatója, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának titkára, aki 1892-ben Szongott Kristófnak címzett levelében a magyar őstörténet örmény vonatkozásairól értekezik. E levél megírásában nagy szerepet játszott, hogy gróf Kuun Géza kezébe került az 1892-ben kiadott középkori örmény történetíró, Movszesz Khorenaci: Nagy-Örmény ország története, Szongott Kristóf fordításában, amelyben az örmény historikus több ízben is megemlíti hunok betörését a Kaukázusba. Gróf Kuun Géza Szongott Kristófot egy, a magyar őstörténet örmény történeti vonatkozásokkal is kiegészített monográfia megírására ösztönözte, amely 16 esztendő kutatásai után látott napvilágot 1906-ban Szamosújvárt: A magyarok eredete és őslaka címmel.
De térjünk vissza gróf Kuun Géza levelére, melyben a magyar őstörténet örmény vonatkozásában megemlít egy korábban született monográfiát, mégpedig Lukácsi Kristóf 1870-ben Kolozsvárott megjelent: A magyarok őselei, hajdankori és je lenlegi lakhelyei, eredeti örmény kútfők alapján című munkáját.
Bár Szongott Kristóf könyvéről beszélünk, nem kerülheti el figyelmünket a mű keletkezése szempontjából jelentős szerző Lukácsi Kristóf tudományos munkássága. A szamosújvári örmény katolikus plébánost, Lukácsi Kristófot a hazai armenisztika alapító atyjaként tiszteli a szakma, s 1859-ben latin nyelven írt História Armenorum Transylvaniae könyvét a nemzetközi armenisztikában is mind a mai napig az erdélyi örménység legfontosabb monográfiájaként tekintik. Lukácsi a bécsi örmény katolikus mechitarista kongregáció levéltár kéziratai között kutatott, s többször akadt olyan örmény történeti forrásokra, amelyek nomád népek, s esetleg ősmagyarok kaukázusi kapcsolatiról tudósítanak.
Ezeket a töredékeket Lukácsi Kristóf kivonatolta, sőt 1870-es kiadású könyvében meg is jelentette. Azonban a szerző olyan szintig jutott a magyar őstörténet kutatásában, hogy az örményeket nyelvileg és genetikailag a magyarokkal azonosította. Szongott Kristóf felhasználta Lukácsi Kristóf művét, de magyar őstörténettel kapcsolatos elméletét elvetette, ugyanakkor könyvében
külön fejezetet szentel Lukácsi Kristóf munkásságának.
Szongott Kristóf könyve a 21. század távlatából visszatekintve, mindenképp kiemelkedő forrásértékkel bír: az olvasó betekintést nyerhet a magyar történettudomány, s így a magyar őstörténet-kutatást foglalkoztató vitákra a 19-20. század fordulóján.
Nem feledkezhetünk meg arról, hogy e korszakban zajlik a szakma művelőit akkor igencsak megosztó ugor-török háború.
Szongott Kristóf valójában egyik oldalra sem áll, sőt munkájában külön-külön fejezetekben igyekszik összegezni a magyar őstörténet török, illetve ugor nyelvi, és kulturális kapcsolatait.
Önálló fejezetben említi meg az iráni népekkel való kapcsolatokat, különösen szkíta és párthus érintkezéseket, mivel az armenisztikában köztudott, hogy Örményországban mintegy öt évszázadon keresztül párthus eredetű Arsakida dinasztia uralkodott, tekintettel arra, hogy az örmények apostola Világosító Szent Gergely is a nevezett párthus eredetű dinasztiából származott.
Ugyanakkor Szongott Kristóf felhívja a figyelmet az 5-10. századi örmény források roppant gazdagságára, amelyeknek jelentős része az idő tájt még nem érte meg kritikai kiadását, hisz maga a szaktudomány is ekkor a maga gyermekbetegségeivel küszködött. A szerző figyelmét egyáltalán nem kerüli el, hogy milyen nélkülözhetetlen és pontos értesüléseket közölnek a tárgyalt korszak örmény forrásai a Kaukázus lejtőin nomadizáló népekről és törzsszövetségekről. Sajnos a jelenkor szakembere is kénytelen hozzáfűzni, hogy a magyar őstörténet szempontjából oly fontos örmény történeti kútfők gyakorlatilag nincsenek tudományosan feldolgozva.
A fentebb forrásértéket említettünk, s így nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kor másik magyar őstörténettel kapcsolatos szakmai vitáját: a szavartoi aszfaloi, vagy más néven szavárd kérdést, amely tulajdonképpen armenisztikai kérdés is. Ennek a kérdéskörnek is Szongott Kristóf külön fejezeteket szentelt. E vita középpontjában VII. Bíborbanszületett Konstantin (945-959) bizánci császár műve a De Administrando Imperio áll, ahol az uralkodó említés tesz, a türkökről (turkoi), akik a besenyőkkel vívott harcok során elmenekülnek, s egyik csoportjuk Perzsiába telepedik le, s akik magukat valamely okból régi nevükön szavartoi aszfaloinak nevezik. A kor tudósait lázba hozta eme elnevezés értelmezése, és ezáltal az 1890-es évek közepén pezsgő vita robbant ki Thúry József, Fiók Károly és Petz Vilmos között, akik elméleteiket a Századok és Philológia Közlöny oldalán fejtették ki. A tudósok nyomán a szerző külön fejezetben kiemeli a bizánci császár örmény kapcsolatait, továbbá örmény származását, és a császárral kortárs örmény történeti forrásokat, amelyekben megemlítésre kerül a keresztény szevordi nép, akik az akkori Örményország északkeleti részén lakoztak. Bár utóbb bizonyítást nyert, hogy a görögösített szavartoi aszfaloi kifejezés, és az örmény szevordi egy és ugyanazon népességet jelöl, azonban nyelvi hovatartozásuk mind a mai napig szakmai vita tárgyát képezi.
Ami talán Szongott Kristóf művét némiképp beárnyékolja, hogy maga is beleesik a délibábos rokonítás elméletébe, jelesül a magyarság rokonai közé sorolja az olaszokat, szlávokat, a görögöket, és a németeket, s ezeket erőltetett nyelvi és hangtani egyezésekkel kívánja alátámasztani. Mindent egybevetve Szongott Kristóf, aki nem volt elsősorban a magyar őstörténeti kutatás avatott tudora, ám művében precízen összefoglalja a korszak magyar őstörténettel kapcsolatos tárgyalt, és vitatott elméleteit. Jelen sorok írója nem kimondottan a magyar őstörténet kutatás szemszögéből, hanem mint történész és kíváncsi olvasó mondja el gondolatait, és mindenképpen nagy becsben tartja e könyvet, örömmel üdvözli annak reprint kiadását. Amint az első sorokban áll, az érték, így e könyv is nagybecsű ékszer, mert mondandóján kívül át meg átüt a kor gondolkodása, eszménye és értékvilága. Egy kicsit romantikus. Talán egy letűnt korszak lenyomata vagy üzenete az, amit most az olvasó kezébe vesz. így ügyeljen rá minden tudomány és irodalmat szerető ember.
Budapest, 2003. december 1.
Nagy Kornél
boritó
Dániel László
Partnereink és támogatóink
KONTAKT
Erdélyi Örmény Kulturális Egyesület
Iroda: 1015 Budapest, Donáti u. 7/a
Postacím: 1251 Budapest, Pf. 70.
Telefon / Fax: 36/1/201-1011
magyar.ormeny@t-online.hu
Amennyiben kérdése lenne az itt olvasott tartalmakkal kapcsolatban, vagy információi vannak örmény vonatkozású történelmi vagy kulturális tényekről, kérjük írjon nekünk e-mailben a magyar.ormeny@t-online.hu címre. Köszönjük!
Copyright @ Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület 2018 Minden jog védve!
