Kovács Bálint: Örmények Erdélyben (A 17. századi betelepedéstől a 20. századig) (tanulmány)

Szerző / szerkesztő: dr. Kovács Bálint
Megjelenés: ERDÉLYI RÓMAI KATOLIKUS LEVÉLTÁRAK 4. című könyvben.
Kiegészítő információk: Szerkeszti: Szögi László és Bernád Rita, Kiadó: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, ELTE Egyetemi Levéltár, Leipziger Universitátesverlag 2011
ISBN / ISSN: ISBN 978-963-284-222-6

Az erdélyi örmények származásának “emlékezet helye”: az Ani-örmény toposz

Egy nép származástudata, eredete legtöbb esetben történeti források hiányosságával küzd, amely így teoretikus származásmítoszokkal vagy legendákkal egészül ki. Örmény jelenlétről igen, de a különböző bevándorlási hullámok alapján az örmény jelenlét kontinuitásáról nem beszélhetünk a Kárpát-medence elmúlt 1100 évének történelmét vizsgálva. Az egyes örmény csoportok exodusának más és más okai voltak, mindegyik időszakban más és más területről érkeztek Kelet-Közép- Európába.

A közép-kelet európai örmények (főleg Galícia, Erdély területén) eredetüket Ani-hoz, az ősi örmény fővároshoz kötötték. Ani a 8. századtól a Bagratida örmény királyi ház birtokába került, majd 961-től örmény főváros lett. A virágzó kultúrájú, jelentős népességű főváros a legendák szerint 1001 tornyáról volt híres. 1064-ben a szeldzsuk- török, majd a 13. században a mongol invázió hatására a város erősen lehanyatlott.

A mai napig nem igazolható történeti forrásokkal egyértelműen, hogy a 17. században Erdélybe bevándorolt örmény népcsoport egy homogén Ani-örmény népcsoport volt-e, vagy pedig vándorlásuk során keveredtek máshonnan származó örmény csoportokkal. Tudományosan megalapozottnak látszik az, hogy a kora újkorban a Krím félszigeten élő örmény kolóniák Ani-örmények voltak. A Moldvából Erdélybe bevándorolt örmények őseit azonban feltételezhetően több irányban kell keresnünk, de talán e kérdéskör vizsgálatánál nem is ez a lényeg.