Molnár József: Misztótfalusi Kis Miklós örményeknek tett szolgálatai

Szerző / szerkesztő: Molnár József
Megjelenés: Erdélyi Örmény Gyökerek Füzetek 2006. november - 2007. április
Kiegészítő információk:
ISBN / ISSN:

„Az új nyomdász, Máté Hovhanneszján anyai nagybátyjával Tamás Nuricsanyján püspökkel körülbelül abban az időben érkezett Marseillesből Amszterdamba, mikor Misztótfalusi már befejezte a betűmetszés tanulását Dirk Voskens műhelyében és az első lépéseket tette az önállóság felé. Máté Hovhanneszján 1630 körül született az Arax folyó mellett elterülő Koghtn megye Vanant nevű falujában, ezért családi neve helyett inkább csak Vanantecinek hívták. Később a nyomdáját is csak ekként emlegették, s ezzel a névvel került bele az örmény nyomdászat történetébe. Nagybátyjával, Tamás Nuricsanján püspökkel, a Koghtn megyei Szent Kereszt kolostor apátjával együtt hagyta el Örményországot, akivel egy évet töltött Ciprus szigetén, aztán egy időre elvált az útjuk. Máté Vananteci ezután tizennégy évig élt Livornóban, s az ottani örmény nyomdában megtanulta a könyvnyomtatást.

Nem sokkal Amszterdamba indulása előtt egy rövid időre megállt Marseilles-ben, ahol 1683-ban két könyvet sikerült kinyomtatnia. Nincs teljesen pontos adatunk arról, mikor érkezett Amszterdamba. Első Amszterdamban nyomtatott könyve a “Saragnoc” (“Lelki dallamos éneklések istenes és boldogságos örmény Fordító Szent Doktoroktól, akik az Egyház szertartását rendezték “) című énekes könyve a kolofon tanúsága szerint 1685 szeptemberében készült el.

Hogy kinyomtathassa ahhoz először Misztótfalusinak ki kellett vésnie a betűket. Ez a “sok fáradsággal járó” munka bizonyára hónapokat vett igénybe, s a szedés, tördelés, nyomtatás és kötés ugyancsak. Tehát 1684 őszén már Amszterdamban kellett lennie, erre vall Gerrit Huijgen holland könyvkötő kijelentése Tixerandet közjegyző előtt 1695-ben, aki szerint kilenc évvel azelőtt, tehát 1684 végén állapodott meg Máté Vananteci Misztótfalusival a betűk vésésének dolgában.”