Nagy Kornél: Mártonffy György erdélyi püspök 1720. évi kiadatlan levele az erdélyi örményekről

Szerző / szerkesztő: Nagy Kornél
Megjelenés: Lymbus - Magyarságtudományi Forrásközlemények, 2019
Kiegészítő információk: évkönyv
ISBN / ISSN: ISSN 0865 0632

Az erdélyi örményekkel kapcsolatban nagyon sokáig tartotta magát az a nézet, hogy Mártonffy püspök szívélyes kapcsolatot ápolt velük, és 1721-ben bekövetkezett haláláig jó pásztoruk volt. Azonban erre az elmúlt esztendők levéltári kutatásai alaposan rácáfoltak. Ezek ismeretében tagadhatatlan tény, hogy az erdélyi örmény unitus (katolikus) egyházzal hivatali ideje alatt Mártonffy püspök kapcsolata szinte mindvégig feszült volt. E konfliktus pedig az akkor éppen főpásztor nélkül levő erdélyi örmények feletti egyházi joghatóság kérdésére, valamint az örmény unitus egyházi szokások és a rítus megítélésére koncentralodott. Ezt a feszültségekkel terhelt viszonyt mi sem tükrözte jobban, mint Mártonffy püspök most kiadásra kerülő, 1720. évi rövid latin nyelvű levele, amelyet a Szentszék missziós intézménye, a Hitterjesztés Szent Kongregációja (latinul: Sacra Congregatio de Propaganda Fide) prefektusának, Giuseppe Sacripante (1642−1727) bíborosnak címzett.

…

Mártonffy levelében arra kérte Sacripante bíborost, hogy a két tehetséges örmény ifjú … felvételt nyerjen a Propaganda Fide szemináriumába … . Mártonffy levelének célja és egyúttal indítéka az volt, hogy az erdélyi örmény ifjak igazi katolikus szellemben nevelkedve, immár felszentelt papkent térjenek vissza Erdélybe, ahol az ottani nemzettársaik körében végezzék egyházi szolgálatukat a katolikus hit megerősítése céljából. A püspök ezt azzal indokolta, hogy az idő tájt az erdélyi örmények körében elharapózott, illetve elburjánzott a szakadárság.

A teljes kötet letölthető innen: https://epa.oszk.hu/01500/01500/00016/pdf/

A szerzőről:

Nagy Kornél a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának a történelem szakán diplomázott. Majd a budapesti Közép-Európa Egyetem középkortudományok szakán szerzett angol nyelvű diplomát. Mindeközben vendéghallgatóként, a nemzetközi hírű armenista Schütz Ödön (1916−1999) professzor armenisztikai kurzusait hallgatta az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Még egyetemi tanulmányai során 1995−1999 között Calouste Gulbenkian Alapítvány jóvoltából örmény nyelvi stúdiumokat hallgatott a velencei Ca’ Foscari Egyetemen Levon Boghos Zekiyan mechitarista szerzetes-professzor (most Isztambul örménykatolikus érseke) vezetése alatt. Egyetemi diplomáinak a megszerzését követően az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskoláján szerzett doktori (PhD.) fokozatot. Értekezését Az erdélyi örmények katolizációja (1685−1715) címmel írta. A disszertáció kibővített és átdolgozott változata 2012-ben jelent meg hasonló címmel könyv formájában, az MTA Bölcsészettudományi Központ gondozásának köszönhetően. Ennek a monográfiának a jelentősen kibővített angol nyelvű változata pedig 2021-ben látott napvilágot The Church-Union of the Armenians in Transylvania címmel Göttingenben a Brill kiadó gondozásában. 2018-ban Monok István professzorral együtt angol nyelven kiadta a csíkszépvízi örménykatolikus plébánia könyvárának a katalógusát. 2019-ben ugyancsak könyv formájában kiadta a magyar őstörténet legfontosabb óörmény nyelvű forrásának, a Movsēs Dasxuranc’inak tulajdonított kaukázusi Albánia történetének a magyar nyelvű fordítását. 2020-ban a nyíregyházi Szent Atanáz Hittudományi Főiskola gondozásában monográfiát jelentetett meg a lengyelországi örmény egyházi unióról Lembergben kezdődött… Az örménykatolikus egyház születése címmel. 2022-ben az ELKH és a Libri Könyvkiadó együttes gondozásában jelent meg ismeretterjesztő kismonográfiája az erdélyi örmény közösség történetéről Az Ararát hegyéről a Hargitára. Örmények Erdélyben a 17−18. században címmel. Jelenleg akadémiai (nagy) doktori disszertációját írja Az erdélyi örménykatolikus egyház és az Apostoli Szentszék a 18. században munkacímmel.