Nyéki Tamás – Tóth K. József: Az 1848-1849-es események magyarörmény szereplői (tanulmány)
Szerző / szerkesztő: Nyéki Tamás - Tóth K. József
Megjelenés: Megjelent az Erdélyi Örmény Gyökerek Füzetek 1999/30, 1999/31, 1999/32 számában.
Kiegészítő információk:
ISBN / ISSN:
Az örmények szerepe a szabadságharcban
A század közepén mintegy 12-15 ezerre tehetjük azoknak a számát, akik örmény identitással – anyanyelv, vallás, származás – rendelkeztek. A 48-as forradalom előtt 57 örmény család kapott illetve vásárolt nemességet (Szongott Kristóf: A magyarhoni örmény családok genealógiája, 212. oldal}, akik a XIX. század közepére gyakorlatilag integrálódtak a magyar nemességbe. E családok tagjai életstílus és értékek tekintetében hasonultak a magyar nemességhez, családi kapcsolataik szintén ide kötötték őket. Az újonnan felálló magyar államapparátus, honvédelem teret nyújtott a tettrekész örmények számára; bizonyíthatták, hogy ugyanúgy hazafiak, mint bárki más.
A hazai örmények, mint lelkes neofiták tehát feltétlen őszinteséggel támogatták a magyar szabadságharcot. Ebben talán az is közrejátszott, hogy hagyományos kereskedelmi ellenfelük, az erdélyi szászság Habsburg-hű volt (Bona Gábor: Külföldiek és magyar nemzetiségiek a 48-as honvédségben, 23. o.) Az örménység először anyagilag nyújtott segítséget: a Kossuth-bankók kibocsájtásának fedezetére folyó adakozás alkalmával sok örmény pénztárca megnyílt. Az erdélyi országgyűlés örmény követei is támogatták az úniót Magyarországgal.
Résztvétel a hadi eseményekben
Az örmény származásúak közül hetvennél is több tiszt harcolt az osztrákok ellen; köztük Kiss Ernő és Lázár Vilmos aradi vértanúk. Mintegy kétszáz fő pedig közkatonaként vett részt a harcokban. Feltűnő a tisztek arányszáma – azt bizonyítja, hogy a hazai örménység jelentős része a társadalom jól szituált rétegéhez tartozott.
Az aradi vértanúk mellett még egy főtiszt, Czetz János vett részt tábornokként a szabadságharcban. Életművük jól ismert, itt néhány kevesebbet emlegetett személy életútját említjük:
Lukács Dénes (1816-1868) pályáját a császári tüzérségnél kezdte, később a bécsi felső tüzériskola tanára is volt. 1848-ban csatlakozott a honvédséghez, augusztusban az Országos Nemzetőri Haditanács tüzérségi előadója lett. Pesten hadianyag-gyárat létesített, melyet később Nagyváradra kellett átköltöztetni. A honvéd tüzérség felállításában szerzett érdemei elismeréséül 1849 januárjában ezredessé léptették elő, s a tüzérség országos főparancsnoka lett. A fegyverletétel után halálra ítélték, majd ezt 16 évi várfogságra enyhítették. Börtönében földgömböket készített, 1856-ban amnesztiával szabadult és nádudvari rokonaihoz költözött.
Gattáji Gorove Antal (1822-1881) jogi végzettséggel jelentkezett a 3. honvéd zászlóaljba. A Délvidéken harcolt, Damjanich hadtestében küzdötte végig a szabadságharcot, oly sikerrel, hogy egyszerű honvédból őrnaggyá lett. A világosi fegyverletétel után az osztrák hadseregbe sorozták, ahol 1858-ig szolgált. A kiegyezés után a magyar királyi honvédségbe került, ezredesként ment nyugdíjba.
Hankovich György (meghalt 1883-ban) a jogi egyetem elvégzése után köztisztviselő volt Bihar megyében, ahol 1848-ban nemzetőr százados lett. Ősszel a déli hadszíntéren harcolt, majd Vetter tábornok parancsőrtisztje lett, és rokoni kapcsolatai révén közvetített a szerb demokrata Sztratimirovics felé. Vetter távozása után Görgei törzsének főintendánsa, majd a VII. hadtest hadbiztosa a fegyverletételig. Néhány évig börtönben raboskodott, uradalmi jószágigazgatóként halt meg Kolozs megyében.
ikon
cropped-ikon.png
logo
hitelet
kultura
Partnereink és támogatóink
KONTAKT
Erdélyi Örmény Kulturális Egyesület
Iroda: 1015 Budapest, Donáti u. 7/a
Postacím: 1251 Budapest, Pf. 70.
Telefon / Fax: 36/1/201-1011
magyar.ormeny@t-online.hu
Amennyiben kérdése lenne az itt olvasott tartalmakkal kapcsolatban, vagy információi vannak örmény vonatkozású történelmi vagy kulturális tényekről, kérjük írjon nekünk e-mailben a magyar.ormeny@t-online.hu címre. Köszönjük!
Copyright @ Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület 2018 Minden jog védve!
