P. Kádár Dániel Antal C. M. Vind

Örmény gyökerek megnevezése: Erdélyi örmény család leszármazottja

Ani város c. apátja, örmény katolikus lelkész, főegyházmegyei tanácsos.

1916-ban született Erdélyben Désen, örmény családba. A család szerény anyagi körülmények között élt. Innen került a bécsi Mechitarista Rend iskolájába, majd szerzetesi közösségének tagja lett. 1936-ban filológia és teológia tanulmányokat kezdett a bécsi rendházban. 1940. február 11-én szentelték pappá.

Életcélja a missziós tevékenység volt, így került Budapestre is 1941-42-ben, amikor Pungutz Vörtánesz páter teljesített a Budapesti Örmény Katolikus Lelkészségen szolgálatot (állítólag Isztambulba készült, de a háború megakadályozta elutazását).

Pungutz páter betegeskedése miatt megkérte, hogy segítsen a szolgálat ellátásában, majd vidékre költözésekor átvette a Lelkészség vezetését. 1944-től segédlelkész, majd kinevezett plébános. Később, 1960-ban teológia doktora címet szerez.

A második világháború alatt 1500 főre tehető az általa megmentett zsidó származásúak száma. Látogatta őket a gettóban, a kórházban és börtönökben. Szerzett számukra hamis okmányokat, Raul Wallenberggel sokszor találkozik ügyükben. A megmenekült zsidó származásúak köszönőlevelei a Budapesti Örmény Katolikus Plébánia irattárában 4 nagy albumban megtalálható.

Mindig elutasította, hogy segítségét nyilvánosságra hozzák, magától értetődőnek tekintette, hogy segítsen mindenkin. Természetesen az akkori államhatalomnak, majd a következő évek diktatúrájának nem tetszett tevékenysége, feljelentették, meghurcolták. Kénytelen utcaseprőként, műtősként, majd irodai alkalmazottként keresni megélhetését.

A Semmelweis utcában megszervezte a hazai örménykatolikusok hitéletét, de közösségi életét, kulturális és hagyományőrző együttléteit is. Bármikor, bárki betérhetett oda, akár lelki vigaszért, akár segítségért.

Neki köszönhető, hogy 1957-ben fele részben, majd 1970. október 17-én a másik fele részben a Budapesti Örmény Katolikus Lelkészség megvásárolhatta a Bp. XI. Orlay u. 6. szám alatti ingatlant, amely azóta is tulajdonát képezi.

1958-ban az Örmény Szertartású Római Katolikus Egyházközség újjá alakuló közgyűlésén elhatározzák, hogy megépítik az örmény katolikus kápolnát az Orlay utcában, amelyhez első adományozó P. Kádár Dániel apátplébános úr volt, ugyanis a miskolctapolcai kb. 160-180.000 Ft értékű házas ingatlanának eladási árát ajánlja fel a templom építéséhez.

Gyűjt, kér, spórol, megvonja szinte magától az ételt is, hogy összejöjjön a pénz. A hazai örmény katolikusok igen nagy összegű adományokkal segítik tervét. Erdélyi útjai alkalmával is jelentős támogatásokkal tér haza. Külföldre is elmegy segélyeket, adományokat gyűjteni, amelynek következtében a plébánia 1972-73-ban átköltözhet az Orlay utcába, majd felépül a templom és harangláb. 1975-ben felszentelik a templomot, ahol örmény szertartás szerint magyarul misézik magyarörmény híveinek.

Fáradhatatlanul gyűjti az örmény emlékeket, hogy létrehozza az Örmény Múzeumot a Plébánia keretében. Meggyőzi magyarörmény híveit, hogy családi archívumukat, hagyatékukat adják át a múzeumnak, hogy a múlt emlékei szervezett formában kerüljenek megőrzésre, kutatható anyag maradjon az utókornak, hiszen a nemzeti kultúránk része. Csodálatos múzeumot, levéltárat és könyvtárat hagyott hátra halálakor.

1988. augusztus 14-én halt meg, az Örmény Katolikus Székházunkban. Utolsó percig ellátta szolgálatát. Kívánsága szerint hamvait az Örmény Katolikus Kápolnában helyezték örök nyugalomra.