Torma Zsófia

Örmény gyökerek megnevezése: Édesanyja az örmény származású Dániel Jozefa

Torma Zsófia, egy asszony a magyar régészet szolgálatában

„Mennyivel magasztosabb feladatnak találom tehát azon ország múltjának felderítését, amely nemzetünk saját tulajdonát képezi. Hálátlan gyermek nevére számíthat, ki nem tud lelkesülni anyaföldjének jelene, jövője, sőt múltjáért.” (Torma Zsófia, 1880.)
„Annak ellenére, hogy Zsófia hivatalos egyetemi régészeti vagy történelmi végzettség hiányában dolgozott, mégis legmagasabb szintű régészeti szakmai tevékenységet folytatott.” (Anders Kaliff, 2019.)

Ahogy elkezdődött
A régész-történész apa, Torma József gyermekei közül Károly és Zsófia szívesen játszottak az ásatásokból előkerült leletekkel, cserépdarabokkal, amelyek gyakran gyermekszobájuk padlóját is elborították. Zsófia 13 éves volt, amikor Rómer Flóris bencés szerzetes (1815-1889) a magyar régészet és műemlékvédelem megalapítója, meglátogatta Torma Józsefet Csicsókeresztúron, ekkor még az ő ásatásai iránt érdeklődve. Tíz évvel később azonban már azt a nevezetes földtani és őslénytani gyűjteményt csodálja meg Szászvárosban, amelyet Zsófia sokszor napokig tartó fárasztó utakon szedett össze, s amelyből múzeumok, paleontológiai társaságok is kértek tőle anyagot.

Család és hazaszeretete
Édesapja nem „csak” régész, hanem Belső-Szolnok vármegye 1848-as követe, országgyűlési képviselő. Nővérének férje, Makray László az 1848/49-es szabadságharcban honvéd alezredes Bem József seregében. Borsos József róla készítette a Nemzetőr c. festményét. Bátyja, Károly 18 éves korában szintén csatlakozott Bem tábornokhoz és a zsibói fegyverletételig vitézül harcolt. Később Aquincum régésze lett és a Magyar Tudományos Akadémia Tagja.

Nő régész – régésznő
Ha azt halljuk, hogy a világ legelső nő régésze, régésznője, a tudós iránti tiszteleten túl, kíváncsiak vagyunk, hogy milyen volt ő? Torma Zsófia okos, szép, nemesi származású, gazdag hölgy volt, akinek 25 férfi kérte meg a kezét, ő azonban nem egyetlen személynek, hanem a magyar tudománynak adta. Nem mintha magát embertársai fölé emelte volna, hiszen végtelenül szerény volt, mint ahogy azt az „Ethnographische Analogieen” zárszava bizonyítja: „Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy tanulmányomat bírálat tárgyává teszi, csak arra kérem, ne tekintse a dolgozatot iskolázott szakember munkájának, hisz egy ilyennek a látóköre és a megfigyelőképessége az én ismereteimet túlszárnyalja. Minden dicsvágyat és feltűnéskeltést kerülve gyűjteményem jelentőségének fontos voltát egyedül”.

Szakirodalmi tájékozottsága
Mind a hazai, mind a külföldi szakirodalomban rendkívül tájékozott és naprakész volt, pedig akkoriban nem lehetett a számítógépet bekapcsolni és rákattanni a keresőre.
Magyar, német, francia, angol, görög, latin szerzők műveivel támasztja alámegállapításait és összehasonlításait. Éppúgy ismeri Strabont és Berossost, mint Lukácsy Kristóf örmény források alapján írt „A magyarok őselei” című művét, Huszka József frissen megjelent tanulmányát a turáni díszítőművészetről, vagy Bánó Jenő írását a mexikói indiánok és a magyarok hasonló szokásairól. Tanulmányozza a különböző népek mítoszait és szokásait, az öltözködéstől a táncig. abban látom, hogy leleteimet a Maros hullámai elől biztonságba helyeztem, miután más megfelelő gyűjtőre nem akadtak. Tettem ezt annak ellenére is, hogy az elfogultság és sokoldalú kellemetlenkedés sokak részéről ellenem megnyilvánult és még ma is folytatódik.”

Kutatói alapossága és módszere
Kutatói alaposságára már szakirodalmi tájékozottságából is következtethetünk. Leleteit szaktudósoknak is elküldte tanulmányozásra, pl. a fémtárgyakat Otto Helmnek Danzigba, kémiai vizsgálatra, vagy a megkövesedett levél lenyomatokat Dr. Kurtznak Berlinbe. Ez az alaposság vezetett oda, hogy a világon először alkalmazta a társtudományok bevonását a régészeti munkába, antropológusok, őslénykutatók, vegyészek, nyelvészek, botanikusok, történészek, néprajzkutatók, geológusok, mineralógusok (ásványtanászok), orientalisták (keletkutatók), művészettörténészek, numizmatikusok (éremtanászok) műveit használta fel, vagy leleteket küldött tanulmányozásra.

 

Tudományos levelezése
A komplex, sokoldalú és összehasonlító módszer mellett a szaktársakkal való levelezést is kutatói, tudományos szintre emelte. Ehhez legalább három nyelv és a régészet tudományához kapcsolódó nemzetközi szakszókincs ismeretére volt szükség.

 

Őstörténeti felfogása
Az alábbiak kivonatok, de nem szó szerinti idézetek a „Hazánk népe ősmythosának” maradványai című írásából, 1896-ból. Torma Zsófia idejében Mezopotámiát, Sumer-t Babylon-nak nevezték. Babylon ős népe, ékiratos feliratai szerint a turáni fajhoz tartozó sumer-akkád nép volt, amelynek hitelvei, szertartásai, írásjegyei, szokásai még 6000 év múltán is visszatükröződnek árja népeink néprajzában, életében, szokásaiban.

 

Díszítések, mesterjegyek, vagy írásjegyek?
Torma Zsófia határozottan kiállt amellett, hogy tordosi cseréptöredékein, edényaljain, korongjain írásjegyek, betűk találhatók, ezeknek rajzait megosztotta külföldi levelezőtársaival is. A külföldi tudósok nem ismerték a magyarok ősi írását, a rovásírást, így nem tudták megerősíteni ebben.

 

Elismerése, méltatói
Többek között, de elsősorban szűkebb hazája, Hunyad vármegye régészet, őstörténet iránt érdeklődő közössége. Rómer Flóris (1815-1889), a magyar régészet megalapítója. Gróf Kuun Géza (1837-1905), régész, keletkutató, akadémikus, a főrendiház tagja. Téglás Gábor geológus, régész, dévai tanár (1848-1916). Ők ketten voltak Zsófia munkatársai a Hunyad vármegye története első kötetének írásában. Ipolyi Arnold püspök, a Magyar Mythologia szerzője, azt nyilatkozta Zsófia Hunyad vármegye kőkorszaki telepei c. tanulmányáról 1879-ben: „ Az ősrégészetről talpraesettebb munkát még nem olvastam.”

 

Mellőzése
Torma Zsófia kitartott azon megállapításai mellett, amelyeket ő a leletek ásatása, gyűjtése , tanulmányozása, a társtudományok általa becsült kutatóinak véleménye alapján tett. Így több, a ranglétra csúcsán álló szaktekintéllyel került ellentétbe, s ezek egyike nem csak a régésznőnek, hanem az egész magyar őstörténet nemzetközi megítélésének máig ható kárt okozott.

 

Meghamisítása
Torma Zsófia jelentőségét egyesek elhallgatják, mások gondolatait céljaiknak megfelelően félremagyarázzák. Sajnálatosan kéziratban porladó főművének címe: „Dacia a római foglalás előtt” . Főként e mű címébe kapaszkodnak bele a dákó – román elmélet hívei, holott Torma Zsófia korában a történelmi források Erdélynek azt a területét, amelyet a Tisza, az Al-Duna és a Dnyeszter zár körül, Dákiának nevezték; Mezopotámiát Babilonnak; a sumerológusokat asszirológusoknak; a sumer őslakosság nyelvét pedig sumer-akkádnak, mivel akkoriban még nem vált nyilvánvalóvá, hogy az akkádok a sémitákhoz tartoznak.

 

Összegzés
Mi tehát tömören összefoglalva Torma Zsófia munkásságának jelentősége? Bolygónk eddig ismert legnagyobb hatású szellemi forradalma az újkőkor, melyben megjelent az írás, 8-9000 évvel ezelőtt játszódott le, kiindulópontja a Kárpát –medence volt. Ennek bizonyítékait elsőként Torma Zsófia tárta fel az erdélyi Tordoson és környékén. Ezek a régészeti bizonyítékok és néprajzi összehasonlításai rámutatnak Trójával, az Égei műveltségekkel és Mezopotámiával való szoros kapcsolatra. Leleteinek jelentős részét alkotják azok az edényaljak, korongok és cseréptöredékek, amelyeknek írásjegyei összekötik a Kárpát-medence újkőkori, valamint jelenlegi magyar lakosságát. Ezeket az írásjegyeket ma székely – magyar rovásírásnak nevezzük s ez a magyarság legalább 8-9000 éves Kárpát-medencei jelenlétének és folytonosságának bizonyítéka.

 

Feladataink
Szakács Gáborral ezeket 2007-ben tűztük ki, itt kiegészítve, vastag, dőlt betűvel közlöm az azóta megvalósultakkal.
I. Torma Zsófia munkásságának minél szélesebb körben való megismertetése. 2000 óta ezt folyamatosan végezzük, fényképét Forrai Sándoréval együtt, mint példaképünkét előadásainkon bemutatjuk.
II. Eddig még meg nem jelent nagy műve (amely 2500 rajzot tartalmaz) kiadásának szorgalmazása. Valószínűsíthető helye a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeum-Strada Daicoviciu 2, (régi neve Bástya u.) Ezzel sajnos nem jutottunk előrébb.

III. Szobor állítása, ezt 2007-ben megbeszéltem Józsa Judit kerámia szobrász művésznővel. A gyönyörű szobor elkészült, honlapunkon is látható. Kisplasztikát készített Torma Zsófiáról Dorogi Ferenc Miklós, budapesti képzőművész. Festményt készített róla Szabó Klára és Czeglédy Gizella.
IV. Szakács Gáborral a Forrai Sándor Rovásíró Kör alapítóiként elhatároztuk, hogy minden évben posztumusz díjat adunk olyan személyiségeknek, akik sokat tettek a magyar hazáért, de éppen emiatt hivatalos állami kitüntetésben érdemeiknek megfelelően nem részesültek. 2008-ban ezt a Szkíta-Hun-Avar-Magyar Örökség Díjat Torma Zsófiának ítéltük, s jelképesen a 9. Kárpát-Medencei Rovásírás Versenyen adtuk át, hogy példakép legyen a fiatalok számára. Azóta a Dittler Ferenc építész által készített díjat Bálintné Kovács Júlia segítségével sikerült eljuttatnunk Torma Miklósné dr. Rácz Katalinnak, aki Zsófia bátyjának leszármazottja.

 

Örmény származás
Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület elnöke Dr. Issekutz Sarolta és az egyesület tagjai szívükön viselik az örmény származású jeles magyar személyiségek emlékezetének fenntartását. Így többek között Torma Zsófiáét is, akinek édesanyja Dániel Mária-Jozefa a Szamosújvár és Csicsókeresztúr közeli Kudu nevű település örmény származású birtokosnője volt. Ezen a településen, 1875-ben Torma Zsófia támogatásával, a magyar nyelv megőrzése céljából állami iskolát hoztak létre.

 

Hová tűnt Torma Zsófia főműve a 2500 ábrával ?
Gyulai Pál írja: Torma Zsófia „kínzó aggodalommal mozgatott meg mindent, hogy felfedezéseit magába foglaló, mintegy 2500 ábrával illusztrált nagy művét kinyomtathassa. Nyolc évig kérvényez, személyesen járja a minisztérium és az Akadémia hivatali szobáit, de kérését fedezethiány miatt mindig elutasítják. Összefoglaló nagy műve ’Dácia a római foglalás előtt’ címet viselné.”

 

Zárszó:
Újból tanulmányozva Torma Zsófia írásait, úgy látom, hogy életművének két nagy szakasza volt: az első a hatalmas mennyiségű gyűjtés, egy gyors, előzetes értelmezéssel, a második a gyűjtemény újra értelmezése. Az első szakasz, a gyűjtés ideje alatt teljesen egyedül volt, úttörőként semmilyen tudományos megállapításra nem támaszkodhatott. Ezért keresett hasonlóságokat, kapcsolódásokat, kapaszkodókat dákok, trákok, Trója és Mezopotámia, ahogyan akkor hívták – Babylon felé. „…habár teljes tudatában voltam annak, mily küzdelmes leend nekem a magam törte csapáson iránytű és pihenés nélkül keresni és kutatni az összekötő pontokat, melyekhez leleteim kapcsolhatók legyenek.” (Hazánk népe…1896.) A második szakaszban, amikor aztán gyűjteményét elrendezve egyben látta, és főként egyben látta az írásjegyeket, akkor értette meg, hogy a múltnak egy még mélyebb, még régebbi barlangjába kell behatolnia, ahol hat-hétezer év óta senki nem gyújtott szövétneket. És megértette azt is, hogy még jobban egyedül lesz. Az egyetlen és erőt adó vigasza az lehetett, hogy a múltnak ez a mély, régi barlangja, vagy inkább kincsesbányája nem valamely távoli vidéken, hanem itt a Kárpát-medencében volt és van.

 

Friedrich Klára: Tatárlaka, Tordos, Torma Zsófia az újabb adatok tükrében 2004-2020 című könyve alapján összeállította Balogh Jenő