Nagy Kornél: Az elképzelt „aranykor” – Az erdélyi örménykatolikus (unitus) egyház a 18. században

Szerző / szerkesztő: Nagy Kornél
Megjelenés: Történelmi Szemle, 2019/2
Kiegészítő információk: évnegyedes folyóirat
ISBN / ISSN: ISSN 0040-9634 (Nyomtatott), ISSN 2732-2408 (Online)

A 19−20. századi szakirodalom, amely az erdélyi örmények 18. századi történetét aranykornak ábrázolta, jelentős részben tévedett. Az ugyan kétségtelen, hogy a 18. században az erdélyi örménység gazdaságilag jelentősen megerősödött, egyházi vonatkozásban azonban egyáltalán nem beszélhetünk aranykorról, sőt az idézett szentszéki levéltári források épp az ellenkezőjét bizonyítják. A 18. században, Oxendio Virziresco unitus püspök 1715-ben bekövetkezett halálát követően az erdélyi örménykatolikus (unitus) egyház gyakorlatilag a puszta fennmaradásáért küzdött. Az erdélyi örménykatolikus egyház képviselői a 18. században nem tudták elismertetni a világi és egyházi hatóságoknál, hogy felekezetük egyenrangú legyen a római katolikussal, e szándékuk az erdélyi római katolikus püspökség makacs ellenállása miatt elbukott. Az erdélyi örménykatolikus (unitus) egyház 18. század végi állapotát tükrözik, Erdélyből és Lengyelországból Rómába küldött jelentések, amelyek az örmény unitus püspöki szék betöltetlen voltáról, a mind kritikusabbá váló paphiányról, az erőltetett latinizációról, a gyakori rítusváltásokról és a hívek számának jelentős csökkenéséről számoltak be. Valójában az aranykor fogalmát a 19. század végének asszimilált, magyar ajkú, de örmény gyökerű értelmisége kreálta, amely az erdélyi örmények 18. századi történelmét azért idealizálta, mert akkor a beszélt örmény nyelv Erdélyben még valóban létezett.

A teljes kötet letölthető innen: https://tti.abtk.hu/kiadvanyok/folyoiratok/tortenelmi-szemle/124-kiadvanyok/folyoiratok/tortenelmi-szemle-arhiv/3789-tortenelmi-szemle-2019-2

A szerzőről:

Nagy Kornél a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának a történelem szakán diplomázott. Majd a budapesti Közép-Európa Egyetem középkortudományok szakán szerzett angol nyelvű diplomát. Mindeközben vendéghallgatóként, a nemzetközi hírű armenista Schütz Ödön (1916−1999) professzor armenisztikai kurzusait hallgatta az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Még egyetemi tanulmányai során 1995−1999 között Calouste Gulbenkian Alapítvány jóvoltából örmény nyelvi stúdiumokat hallgatott a velencei Ca’ Foscari Egyetemen Levon Boghos Zekiyan mechitarista szerzetes-professzor (most Isztambul örménykatolikus érseke) vezetése alatt. Egyetemi diplomáinak a megszerzését követően az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskoláján szerzett doktori (PhD.) fokozatot. Értekezését Az erdélyi örmények katolizációja (1685−1715) címmel írta. A disszertáció kibővített és átdolgozott változata 2012-ben jelent meg hasonló címmel könyv formájában, az MTA Bölcsészettudományi Központ gondozásának köszönhetően. Ennek a monográfiának a jelentősen kibővített angol nyelvű változata pedig 2021-ben látott napvilágot The Church-Union of the Armenians in Transylvania címmel Göttingenben a Brill kiadó gondozásában. 2018-ban Monok István professzorral együtt angol nyelven kiadta a csíkszépvízi örménykatolikus plébánia könyvárának a katalógusát. 2019-ben ugyancsak könyv formájában kiadta a magyar őstörténet legfontosabb óörmény nyelvű forrásának, a Movsēs Dasxuranc’inak tulajdonított kaukázusi Albánia történetének a magyar nyelvű fordítását. 2020-ban a nyíregyházi Szent Atanáz Hittudományi Főiskola gondozásában monográfiát jelentetett meg a lengyelországi örmény egyházi unióról Lembergben kezdődött… Az örménykatolikus egyház születése címmel. 2022-ben az ELKH és a Libri Könyvkiadó együttes gondozásában jelent meg ismeretterjesztő kismonográfiája az erdélyi örmény közösség történetéről Az Ararát hegyéről a Hargitára. Örmények Erdélyben a 17−18. században címmel. Jelenleg akadémiai (nagy) doktori disszertációját írja Az erdélyi örménykatolikus egyház és az Apostoli Szentszék a 18. században munkacímmel.