Nagy Kornél: Az elképzelt Konstantinápolyból Temesvárra – Minas Paronean1 örmény unitus misszionárius viszontagságai Erdélyben (1720−1738)

Szerző / szerkesztő: Nagy Kornél
Megjelenés: Történelmi Szemle, 2021/3
Kiegészítő információk: évnegyedes folyóirat
ISBN / ISSN: ISSN 0040-9634 (Nyomtatott), ISSN 2732-2408 (Online)

Az erdélyi örmény történeti emlékezet és a régi szakirodalom Minas Paroneanról igen negatív tónusban számolt be: bajkeverőnek, erkölcstelen életvitelt folytató züllött papnak és a régi örmény eretnekség elterjesztőjének tekintették. Sőt, bizonyos szempontból őt tették meg bűnbakká, hogy Erdélyben soha nem sikerült betöltetni az unitus püspöki hivatalt Oxendio Virziresco halálát követően. Ezzel a szemben a közelmúltban feltárt levéltári források – miközben betekintést kaptunk az 1720-as és 1730-as évek Erdélyének az egyházi viszonyairól –, alaposan rácáfoltak erre a régi nézetre. Minas Paronean az elveihez mindvégig hű egyházi emberként szolgálta Rómát, magas szintű teológiai képzettsége ellenére sem tudott azonban megbirkózni a helyi örmény közösség, a helyi unitus klérus és az erdélyi (latin rítusú) katolikus püspökség felől érkező irigységgel, intrikákkal és gyűlölettel. Ezek a tényezők vezettek ahhoz, hogy Minas Paronean erdélyi missziója kudarccal végződött. Gyakorlatilag egy olyan éles konfliktushelyzetbe csöppent bele, ami az erdélyi püspökség és a Propaganda Fide között az örmény és román unitusok, valamint a szentszéki misszionáriusok ügye miatt már évek óta fennállt. Ezt a feszült helyzetet Minas Paronean tapasztalatlansága és fiatal kora miatt akkor képtelen volt kezelni. Lényegében ez vezetett ahhoz, hogy idővel a Propaganda Fide vonakodó jóváhagyásával hátat fordított az örmény unitus rítusnak. Ezt követően Minas Paronean, láthatólag okulva a korábbi kudarcokból, immár latin rítusú papként élete végéig eredményes missziót folytatott Falkenstein Béla Adalbert és Stanislavich Miklós püspökök hivatala idején a csanádi egyházmegyében. Véleményünk szerint Minas Paronean eme missziós sikere annak volt elsősorban köszönhető, hogy Erdélytől eltérően a csanádi püspökség területén közvetlenül felettesei védőszárnyai alatt végezte papi szolgálatát. Erdélyben gyakorlatilag teljesen magára hagyták, és frissen végzett ifjú papként kellett elviselnie a nehéz megpróbáltatásokat. Ráadásul akkori támogatója és egyúttal elöljárója, a Propaganda Fide nemcsak földrajzi, hanem átvitt értelemben is nagyon messze volt tőle, és ennek folytán nehezebben tudta őt minden tekintetben támogatni a missziója során. Lényegében ez vezetett ahhoz, hogy erdélyi küldetése kudarcot vallott.

A teljes kötet letölthető innen: https://tti.abtk.hu/kiadvanyok/folyoiratok/tortenelmi-szemle/103-kiadvanyok/folyoiratok/toertenelmi-szemle/4674-tortenelmi-szemle-2021-3

A szerzőről:

Nagy Kornél a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának a történelem szakán diplomázott. Majd a budapesti Közép-Európa Egyetem középkortudományok szakán szerzett angol nyelvű diplomát. Mindeközben vendéghallgatóként, a nemzetközi hírű armenista Schütz Ödön (1916−1999) professzor armenisztikai kurzusait hallgatta az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Még egyetemi tanulmányai során 1995−1999 között Calouste Gulbenkian Alapítvány jóvoltából örmény nyelvi stúdiumokat hallgatott a velencei Ca’ Foscari Egyetemen Levon Boghos Zekiyan mechitarista szerzetes-professzor (most Isztambul örménykatolikus érseke) vezetése alatt. Egyetemi diplomáinak a megszerzését követően az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskoláján szerzett doktori (PhD.) fokozatot. Értekezését Az erdélyi örmények katolizációja (1685−1715) címmel írta. A disszertáció kibővített és átdolgozott változata 2012-ben jelent meg hasonló címmel könyv formájában, az MTA Bölcsészettudományi Központ gondozásának köszönhetően. Ennek a monográfiának a jelentősen kibővített angol nyelvű változata pedig 2021-ben látott napvilágot The Church-Union of the Armenians in Transylvania címmel Göttingenben a Brill kiadó gondozásában. 2018-ban Monok István professzorral együtt angol nyelven kiadta a csíkszépvízi örménykatolikus plébánia könyvárának a katalógusát. 2019-ben ugyancsak könyv formájában kiadta a magyar őstörténet legfontosabb óörmény nyelvű forrásának, a Movsēs Dasxuranc’inak tulajdonított kaukázusi Albánia történetének a magyar nyelvű fordítását. 2020-ban a nyíregyházi Szent Atanáz Hittudományi Főiskola gondozásában monográfiát jelentetett meg a lengyelországi örmény egyházi unióról Lembergben kezdődött… Az örménykatolikus egyház születése címmel. 2022-ben az ELKH és a Libri Könyvkiadó együttes gondozásában jelent meg ismeretterjesztő kismonográfiája az erdélyi örmény közösség történetéről Az Ararát hegyéről a Hargitára. Örmények Erdélyben a 17−18. században címmel. Jelenleg akadémiai (nagy) doktori disszertációját írja Az erdélyi örménykatolikus egyház és az Apostoli Szentszék a 18. században munkacímmel.