Nagy Kornél: Stefan Stefanowicz Roszka örmény unitus püspök erdélyi kapcsolatai

Szerző / szerkesztő: Nagy Kornél
Megjelenés: Az Erdélyi Múzeum, Kolozsvár, 2021/1
Kiegészítő információk: folyóirat
ISBN / ISSN: ISSN 1453-0961

A régi szakirodalom Roszka püspökről úgy emlékezett meg, mint aki végleg kigyomlálta az eretnekség, valamint a szakadárság magvát az erdélyi örménység körében, és ezáltal sikerrel térítette őket vissza Róma hitére. Ezzel az elképzeléssel szemben a közelmúltban feltárt források másról számoltak be. Pontosan Roszka jelentéseiből tudjuk, hogy az 1720-as, illetve az 1730-as években az erdélyi örmények egyáltalán nem voltak eretnekek, és nem is kellett őket újból Róma hitérre téríteni. Valójában az erdélyi örmények akkor már katolikus hitű keresztények voltak, akik makacsul ragaszkodtak az Apostoli Szentszék által is elfogadott és engedélyezett unitus egyházi szokásaikhoz és rítusukhoz. Roszka püspök tulajdonképpen nem az örmény eretnekséget szorította háttérbe Erdélyben, és nem is térítette őket, hanem éppen ellenkezőleg, az örmény unitus egyházat igyekezett stabilizálni és megerősíteni a Gyulafehérvár felől jövő egyre erőszakosabb, központosító törekvések ellenében. Ezáltal pedig kivívta az erdélyi latin szertartású püspökség haragját is. Ő volt tulajdonképpen az első olyan örmény unitus főpap,aki felismerte annak a veszélyét, hogy az eltúlzott latinizációs egyházpolitika (centralizált) erőltetése, valamint a püspöki hivatal be nem töltése miatt végleg elsorvadhat az akkor még eleven ősi örmény kultúra Erdély területén. Ő az erdélyi örmények megmaradásának egyedüli garanciáját az unitus rítus szabad gyakorlásában és a (címzetes) püspöki hivatal végleges betöltésében látta. Végül, de nem utolsósorban, Stefan Stefanowicz Roszka püspök tevékenységén keresztül látleletet kaptunk a 18. század első harmadának erdélyi felekezeti viszonyairól.

A teljes kötet letölthető innen: https://www.eme.ro/servlet/eme/template/empublisher%2CPPaper.vm/paperid/954/layout/PEMIndexLayout.vm

A szerzőről:

Nagy Kornél a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának a történelem szakán diplomázott. Majd a budapesti Közép-Európa Egyetem középkortudományok szakán szerzett angol nyelvű diplomát. Mindeközben vendéghallgatóként, a nemzetközi hírű armenista Schütz Ödön (1916−1999) professzor armenisztikai kurzusait hallgatta az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Még egyetemi tanulmányai során 1995−1999 között Calouste Gulbenkian Alapítvány jóvoltából örmény nyelvi stúdiumokat hallgatott a velencei Ca’ Foscari Egyetemen Levon Boghos Zekiyan mechitarista szerzetes-professzor (most Isztambul örménykatolikus érseke) vezetése alatt. Egyetemi diplomáinak a megszerzését követően az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskoláján szerzett doktori (PhD.) fokozatot. Értekezését Az erdélyi örmények katolizációja (1685−1715) címmel írta. A disszertáció kibővített és átdolgozott változata 2012-ben jelent meg hasonló címmel könyv formájában, az MTA Bölcsészettudományi Központ gondozásának köszönhetően. Ennek a monográfiának a jelentősen kibővített angol nyelvű változata pedig 2021-ben látott napvilágot The Church-Union of the Armenians in Transylvania címmel Göttingenben a Brill kiadó gondozásában. 2018-ban Monok István professzorral együtt angol nyelven kiadta a csíkszépvízi örménykatolikus plébánia könyvárának a katalógusát. 2019-ben ugyancsak könyv formájában kiadta a magyar őstörténet legfontosabb óörmény nyelvű forrásának, a Movsēs Dasxuranc’inak tulajdonított kaukázusi Albánia történetének a magyar nyelvű fordítását. 2020-ban a nyíregyházi Szent Atanáz Hittudományi Főiskola gondozásában monográfiát jelentetett meg a lengyelországi örmény egyházi unióról Lembergben kezdődött… Az örménykatolikus egyház születése címmel. 2022-ben az ELKH és a Libri Könyvkiadó együttes gondozásában jelent meg ismeretterjesztő kismonográfiája az erdélyi örmény közösség történetéről Az Ararát hegyéről a Hargitára. Örmények Erdélyben a 17−18. században címmel. Jelenleg akadémiai (nagy) doktori disszertációját írja Az erdélyi örménykatolikus egyház és az Apostoli Szentszék a 18. században munkacímmel.