Nagy Kornél: Világosító Szent Gergely kultusza Erdélyben a 17-18. században: elutasítás és elfogadás

Szerző / szerkesztő: Nagy Kornél
Megjelenés: Interkonfesszionalitás és irodalom a kora újkorban, 2020
Kiegészítő információk: konferenciakötet
ISBN / ISSN: HU ISSN 2630-953X, ISBN 978 615 5478 97 0 (pdf)

Világosító Szent Gergely kultusza az örményeknek Erdélyben történő megtelepedésével jelent meg. Azonban tiszteletének terjesztésében Oxendio Virziresco püspök vállalt oroszlánrészt. A szent kultuszának értelmezése azonban nem volt ennyire egyértelmű. A Rómához mindvégig hű Oxendio Virziresco püspök, illetve a halálát követően az erdélyi római katolikus püspökök a katolikus propaganda részének tekintettek Világosító Szent Gergely tiszteletét, és így hallani sem akartak kizárólag örmény eredetéről. Ezzel szemben az örménység az egyházi uniót követően is makacsul ragaszkodott a szent tiszteletének ehhez a jellegzetességéhez, mert az egyházalapító apostol-szent kultuszát saját, nemzeti önazonosságuk szerves részének tartották. Ezért is jellemezte a 18. századi Erdélyben Világosító Szent Gergely tiszteletét az elfogadás és az elutasítás sajátos kettőssége. A római egyház saját szentjeként tisztelte, de kizárólag keleti, örmény szentkent való tiszteletét határozottan elvetette, mert az a régi szakadár örmény (keleti) hagyományok fennmaradását jelentette számára. Az erdélyi unitus hitű örmények viszont elfogadták Világosító Szent Gergelyt egyfelől mint a katolikus, másfelől mint az örmény unitus egyház szentjét. Ez utóbbihoz pedig mindvégig ragaszkodtak, és ezért a katolikus egyház helyi vezetőivel szemben is felvállalták a konfliktust. Kultuszát voltaképpen ilyen formában ápolták egészen a jelenkorig, annak dacára, hogy addigra már az erdélyi örménység mind kulturálisan, mind pedig nyelvileg beolvadt az erdélyi magyarságba.

A teljes konferenciakötet letölthető innen: https://www.reciti.hu/2020/6089

A szerzőről:

Nagy Kornél a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának a történelem szakán diplomázott. Majd a budapesti Közép-Európa Egyetem középkortudományok szakán szerzett angol nyelvű diplomát. Mindeközben vendéghallgatóként, a nemzetközi hírű armenista Schütz Ödön (1916−1999) professzor armenisztikai kurzusait hallgatta az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Még egyetemi tanulmányai során 1995−1999 között Calouste Gulbenkian Alapítvány jóvoltából örmény nyelvi stúdiumokat hallgatott a velencei Ca’ Foscari Egyetemen Levon Boghos Zekiyan mechitarista szerzetes-professzor (most Isztambul örménykatolikus érseke) vezetése alatt. Egyetemi diplomáinak a megszerzését követően az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskoláján szerzett doktori (PhD.) fokozatot. Értekezését Az erdélyi örmények katolizációja (1685−1715) címmel írta. A disszertáció kibővített és átdolgozott változata 2012-ben jelent meg hasonló címmel könyv formájában, az MTA Bölcsészettudományi Központ gondozásának köszönhetően. Ennek a monográfiának a jelentősen kibővített angol nyelvű változata pedig 2021-ben látott napvilágot The Church-Union of the Armenians in Transylvania címmel Göttingenben a Brill kiadó gondozásában. 2018-ban Monok István professzorral együtt angol nyelven kiadta a csíkszépvízi örménykatolikus plébánia könyvárának a katalógusát. 2019-ben ugyancsak könyv formájában kiadta a magyar őstörténet legfontosabb óörmény nyelvű forrásának, a Movsēs Dasxuranc’inak tulajdonított kaukázusi Albánia történetének a magyar nyelvű fordítását. 2020-ban a nyíregyházi Szent Atanáz Hittudományi Főiskola gondozásában monográfiát jelentetett meg a lengyelországi örmény egyházi unióról Lembergben kezdődött… Az örménykatolikus egyház születése címmel. 2022-ben az ELKH és a Libri Könyvkiadó együttes gondozásában jelent meg ismeretterjesztő kismonográfiája az erdélyi örmény közösség történetéről Az Ararát hegyéről a Hargitára. Örmények Erdélyben a 17−18. században címmel. Jelenleg akadémiai (nagy) doktori disszertációját írja Az erdélyi örménykatolikus egyház és az Apostoli Szentszék a 18. században munkacímmel.